Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Félrevezetõk Közös nyelv nélkül. Devil, www.prherald.hu, 2007. február 18. A magyar politikai folyamatok az utóbbi napokban olyan dimenziókban játszódnak le, amelyekbe az egyszerû állampolgár már nem követheti azokat, így az úgynevezett igazság legapróbb morzsáit sem képes már felcsipegetni, korábbi – egyébként sem túlságosan intenzív – politikai aktivitása inkább apátiába, rosszabb esetben gyûlöletbe csap át. De miért is kellene szeretnünk a kormányt, vagy általában a politikusainkat? Személyesnek hitt harcaikkal gyakorlatilag már a családokban is zavarokat, konfliktusokat okoztak és a két tábor közötti, elképesztõ mélységû politikai megosztottság szinte már elviselhetetlen, mindent megmérgez. Mindeközben az ország két vezetõ politikusa megtartotta az egyébként Orbán Viktor által meghonosított ország -, vagy évértékelõjét, amelybõl kiderült: minden rossz, de minden jó lesz. Nekem minderrõl George Orwell jut eszembe. Meghallgatva Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor évértékelõ beszédét, jogos lehet a kijelentés: mintha a két emblematikus figura nem is egy országban élne. A két tábor szavazóira szintén érvényes ez. Elég csak arra gondolni, hogy az októberi események után a „jobboldal” szavazói szerint aránytalan volt a rendõrség közbeavatkozása. Míg ezzel szemben a „baloldal” hívei szívesebben láttak volna sokkal több gumibotot lecsapni. A nyilvánvaló, önkényes erõszak meg-, és elítélése már nem erkölcsi, hanem párthovatartozás kérdésévé vált, ami nem vall egészséges társadalomra. Két tábor, két ország és egyelõre a leghalványabb esély sincs még a párbeszéd lehetõségének felvetésére sem. Kijelenthetõ: a politika, amely közügyeink intézése, a demokrácia gyakorlása, Magyarországon méreggé vált, tönkretéve a lelkeket, a közösségeket is. A „baloldali” kormányzat regnálása alatt gyakorlatilag minden érték, norma, a jogállam pillérei és keretei is az enyészet martalékává váltak. Szeretném megjegyezni, hogy itt nem az Orbán-kormány védelmérõl van szó. Róluk azért nem érdemes most szólni, mert a magyar „jobboldal” öt éve kiesett a hatalomból, gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a kormányzat munkájára, csupán a kritika eszközével élhet. Mellékesen jegyzem meg, hogy az ellenzék képtelen volt kihasználni még az olyan ügyekben rejlõ „lehetõségeket” is a jelenlegi miniszterelnökkel szemben, mint a sokat citált és alaposan feltárt ingatlan, illetve lízingügyek. Más kérdés, hogy egy komoly demokráciában sokkal kisebb ügyek miatt is vették már kalapjukat politikusok. Gyurcsány Ferenc talán még önmagának sem vallja be, hogy kicsúszott a talaj a lába alól. Ugyan MSZP-elnök lesz, de a korábbi stabilitást, támogatottságot már nem szerezheti vissza, számos ellensége van. Sõt, ha visszanézi a parlamentben elmondott február 12-i beszédét, láthatja: a korábbi hiperaktív, a médiát professzionálisan használó politikussal szemben egy fáradt, zavart, utat keresõ miniszterelnök próbál valamilyen víziót eladni a társadalomnak. Utópia és valóság Komolyan kezdek attól félni, hogy a kormány a szükségállapot bevezetése után létrehozza a Szeretet-minisztériumot és az orwelli újbeszélt. Miért gondolom ezt? Október óta többször eszembe jutott George Orwell „1984 ”címû könyve. „Kezded már érteni, miféle világot építünk? (…) A félelem, az árulás és fájdalom világát, az elnyomás világát, olyan világot, amely nem irgalmasabb, hanem könyörtelenebb lesz, ha kiforr”, mondta O’Brien Winstonnak. Késõbb hozzátette, hogy a „mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás. Minden más érzelmet ki fogunk irtani – mindent”. (…) „elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülõ, férfi és férfi, férfi és nõ között” (…) „ha el akarod képzelni a jövõt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos”. Az idézett kijelentésekre sajnos bõségesen találunk példát az elmúlt évekbõl. Ugyan a kormányzat szintéjre nem ér el, de az emberek félnek. Félnek, hogy ki tudják-e fizetni számlákat, a lakáshitelt. Félnek attól, hogy a szomszéd (besúgás) bármilyen valós vagy vélt sérelem miatt „jelent” az adóhatóságnak, a fiatalok attól, hogy az aluljáróban a rendõr egy egyszerû igazoltatás alkalmával is erõszakot tehet, ám bizonyításnak, fellebbezésnek helye már nincs. A düh, az indulat már szinte legbensõségesebb viszonyainkat, kapcsolatainkat fenyegeti, a kormányzat pedig tudja, milyen diadalmaskodni és megalázni egy egész társadalmat. Azt korábban is sejtettük – legalábbis akik nem támogatják az MSZP-SZDSZ kormányt – hogy az SZDSZ mit gondol a családról, az eddig még normának elfogadott heteroszexuális kapcsolatokról, a gyerek-szülõ viszonyáról, a közösségekrõl. Iszonyatos botrány, hogy a gátlástalan egoizmust, individualizmust hirdetõ törpepárt kiáll a gyerekpornó mellett, ami valóban azt jelenti, hogy sem a párt és a politika, sem a társadalom nem mûködik – még megközelítõleg sem - elfogadható módon. Szóval a hatalmi gõg, a tévedhetetlenség mítosza, a személyek elfogadhatatlan arroganciája, cinizmusa – Molnár Lajostól Gergényi Péterig, az azonosító nélküli rendõröknek nevezett bûnözõkkel bezárólag – a már idézett arcon taposó csizmát idézi fel bennem. Bábel Vissza az újbeszélhez. Gyurcsány Ferenc, noha anyanyelvén beszélt tíz millió magyarhoz, mégsem magyarul beszélt. Az opciók: totálisan hülyének nézi a több millió valódi nyomorban élõ embert, vagy nincs tisztában a magyar rögvalósággal és az emberek legalapvetõbb, az államtól elvárt igényeivel - adóforintokért cserébe. Esetleg valóban egy cinikus, ígérgetõ (minden politikus az, és talán ez az egyetlen olyan bûnük, ami megbocsátható), száz százalékig csak a kommunikációban bízó technokrata miniszterelnököt hallhattunk. Egész egyszerûen nem hittem a fülemnek. Tucatjával zárják be a postákat (március elejére hetven településen több mint száz posta ajtajára kerül lakat), gõzerõvel szüntetik meg az aktív kórházi ágyakat, miközben a magyar nemzet egészségügyi állapota valamely afrikai országéhoz hasonlít. Minden egyes egészségügyi szolgáltatásért fizetni kell a már befizetett járulékok mellett, a kórházak milliárdos telkeiért már sorban áll a slepp. Sorra zárják be, vonják össze az iskolákat, a leghátrányosabb településeken is, éppen ott, ahol felszámolják a vasutat is. A beindított adóprés és jövedelem-szivattyú kíméletlensége a bokros-csomagot idézi. Gyurcsány tényleg azt hiszi, hogy miközben valaki a rákkal vívja élet-halál harcát, amikor az életmentõ kemoterápiára több hónapos az elõjegyzés és öven kilométerre van a kórház, internetezni akar a lerongyolódott, nem egyszer tolvajok által fosztogatott kórtermekben, ahol toalettpapír sincs? Tényleg azt hiszi ez az ember, hogy azon az elkeserítõen nyomorúságos alsóvadászi romatelepen, ahová január 22-én érkezett luxus Audiban Bajnai Gordonnal, érdekel bárkit is az, hogy a táblát és krétát „digitális eszközök” váltják fel? Vagy bárhol másutt e kis országban? Ahol dúl az analfabetizmus? Vagy azokon a vidékeken, ahol nem, hogy kakaó-biztos számítógép nincs, de gondot okoz a napközis menza biztosítása, vagy éppen a kréta beszerzése? Esetleg már megvannak a cégek is, akik szállítanak? Valóban ez a mai magyar társadalom legnagyobb gondja, amikor több százezren éheznek, amikor évente tízezer cég megy csõdbe, amikor hét százalékos a munkanélküliség? Hiteltelen a gyermekszegénység elleni fellépés ígérete is. Még 2005-ben jelentette be Gyurcsány, hogy Ferge Zsuzsa vezetésével elindul a Nemzeti Szegénységellenes Program, ami nem 2013-ra, hanem 25 évvel késõbbre helyezte a szegénység megszüntetésének idõpontját. Mi történt? Többet adóznak majd a bankok, illetve a multik, és lesz eredmény 2013-ra? És természetesen repkedtek a százmilliárdok a vállalkozásoknak, hátrányos helyzetû kistérségeknek. A kormányfõ szerint a következõ választások elõtt növekednek majd a jövedelmek. Ez az egy, ami biztos: hiszen a választások elõtt a szocialisták nagyon szeretnek osztogatni, különösen nyugdíjat emelni pont annyival csak, ami szavazatra váltható ám könnyen inflálható. Igen arcpirító kijelentés az is, hogy „óvni és védeni fogom a gyülekezés és szólás szabadságát. Meghallom azok panaszát, akiket méltánytalanság vagy jogsérelem ért”. Úgy emlékszem, Gyurcsány csak sebesült rendõröket látogatott meg, az a fiatalember, akinek egy félõrült egyenruhás kilõtte a szemét, nem kapott üdvözlõlapot az érzékeny miniszterelnöktõl. Nem ideológia kell Sajnos Orbán Viktor, a Fidesz elnöke sem mondott újat. Kicsit jobban körbejárta a már korábban bevezetett „új többség” fogalmát, megnevezte az „új arisztokráciát” de mást nem hallhattunk. Hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal gazdaságpolitikai ismeretek nélkül is, hogy az ország bajban van. Jól emlékszünk arra is, hogy a választások elõtt még csak négy százalék magasságában helyezte el Veres János a költségvetési hiány mértékét, aztán a gyõzelem után a lakáj-közgazdászok szépen elõvezették a megszorítások szükségességét, a hiány pedig már a tíz százalékot verdesi. Igaza van Orbánnak, hogy tárgyalni kell - bárkivel – de annak elõfeltétele, hogy a jelenlegi gondok okozóinak vállalniuk kell a felelõsséget. De az is nyilvánvaló, hogy ez nem teljesül, a sajátságos magyar viszonyok között. Ugyanis Magyarországon, akik a kommunizmust szolgálták és a törvények felett álltak, a kapitalista rendszerben is képesek voltak-e kegyetlen privilégiumot megtartani, sõt. De talán végre bent kellene maradni a kupolateremben. A lényeges elem az volt a Fidesz-elnök beszédében, hogy markánsan megszólította „baloldali” honfitársainkat is, amely Debreceni József szerint természetesen populizmus, hiszen itt mindenki populista, aki nem a lobbik és a vállalatok érdekeit „képviseli” és a „jobboldalon” politizál. Kérdés, hogy sikerül-e hosszú távon is a Fideszhez kötni a kiábrándultakat, erre én kevés esélyt látok. Az értékrendet nem havonta váltogatjuk, a bizonytalanok pedig úgyis az urna elõtt hozzák döntéseiket. De ezzel együtt semmi újat nem hallhattunk. Talán nem dolga a mindenkori ellenzéknek – szerintem azonban igen – a fennálló kormánnyal szemben programot felmutatnia. Csak egy hiteles alternatív program lehet képes arra, hogy az emberekben az üljön meg az ellenzékkel kapcsolatban, hogy bármikor képesek átvenni az ország irányítását. A Fidesz esetében ebben nem vagyok biztos. Lassan egy éve hallgatnak arról, hogy mit tennének másképpen. Még egyfajta program-kezdemény felmutatása is elmaradt eddig. Helyette volt utalás az õszi népszavazásra, amely teljesen felelésleges, mivel a jelenlegi kormányzat semmilyen népi kritikát, ítéletet vagy javaslatot nem fogad meg, nem elemez, és nem tesz magáévá. Emellett a gondok itt és most tornyosulnak, amire nem lesz gyógyír a népszavazás esetleges sikere sem. Ráadásul Orbán Viktor évértékelõjének hírértéke megcsappant, amikor Gyurcsány a beszéd elõtt – igen kisstílû húzás volt – bejelenttette, hogy Simor András lesz a Magyar Nemzeti Bank új elnöke. Nem gondolom, hogy azoknak, akik kormányváltást szeretnének, ideológiákra van szükségük. Inkább eredményes, cselekvõképes ellenzékre, aki meri és tudja is vállalni egy ilyen végzetesen leamortizált ország vezetését. Nagyon rossz kilátásai vannak a magyar társadalomnak. Reprodukciós képessége romlik, jövedelmét elszívják, titkait kutatják, és teljesen tönkreteszi a szellemi hidegháború. Adva van egy tehetségtelen kormány egy tehetséges, de rendkívül rossz és káros célokat követõ miniszterelnökkel, ami, aki gyakorlatilag a tönk szélére sodorta Magyarországot. A mérleg másik serpenyõjében pedig egy olyan ellenzéket találunk, amely nem merte megnyerni a választásokat 2006-ban, most pedig nem mer – vagy nem tud – olyan alternatívaként feltörni, ami valóban széles támogatottságot kaphatna ahhoz, hogy az elmúlt öt év rövid és hosszú távú káros következményeit kivédje, vagy tompítsa. Devil Félrevezetõk. Közös nyelv nélkül. Devil, www.prherald.hu, 2007. február 18.